Bosch képeit először meglátva az volt az érzésem, mint amikor valami szörnyűséget lát az ember, de mégsem kapja el a fejét, és tovább nézi. Vonz első ránézésre, a színei és formái miatt, a furcsasága miatt, kíváncsivá tesz, aztán ha jobban megnézem az aprólékos, ikonszerű részleteiben, akkor nyomasztó érzéseket, gondolatokat gerjeszt.
Hieronymus Bosch (1450 – 1516) művei hűen tükrözik a végét közeledő középkor emberének kétségbeeső világát. Vízválasztó időkben keletkeztek ezek a festmények, amikor nemesek a nemesek ellen harcoltak, kirobbant a spanyol uralom elleni forradalom, ami rengetek véráldozatot követelt. Az emberek elégedetlensége az egyházzal szemben egyre általánosabbá vált. Az Apokalipszis víziója nem volt elképzelhetetlen az akkori ember számára. A biblia is kimondta, Isten haragja előbb, vagy utóbb lesújt az erkölcstelenekre. A művészetben is központi témaként az emberi romlottság, a szenvedések, a pokol és a purgatórium szerepelt. Bosch ábrázolása azonban nem szokványos, mondhatni, hogy a korához képest előrehaladott volt. Inkább hasonlít stílusában a 19. századi szürrealista festményekhez, mint egy 15. századi vallásos témájú alkotáshoz. Nem törekedett a valósághű ábrázolására, a fantázia mélységes bugyraiban evezett, ezzel szimbolikus jelentéseket megalkotva az emberi bűnösségről, gyarlóságról.
Odavonz, hogy visszataszítson. Azután, megfogalmazódik a gondolat bennem, hogy miért ilyen kétségbeejtő, és démonisztikus Bosch valamennyi képe, ami fent maradt. Miért kreál ilyen abszurd félelmetes lényeket? Vajon ilyennek látta, élte meg a valóságot, vagy szándékosan torzította el a világot, amellyel egyfajta gúnyolódást fejezett ki a korral szemben, és társadalmi kritikákat fogalmazott meg az emberi romlottságról, az ő festményei vallásosságának manifesztációja, a kor és/vagy saját hitének forradalma? Bosch elképesztő fantáziával alkotta meg teremtményeit. Ötvözte a gépeket, a fegyvereket a kor történelmi helyzetével, az emberi tulajdonságokkal, érzelmekkel, jellegzetességükkel. Az utolsó ítélet is egy figyelmeztető a kor emberének, hogy az emberi mérték betartása, az erkölcs és a hit megőrzése lehet az iránymutató. Bosch művészete tele van rejtéllyel, a művészettörténészek sem tettek pontot számos tézis végére. Kérdőjelek jellemzik, mert oly keveset tudunk életéről, munkásságáról, szinte csak „tapogatózva” tudunk találgatni a festményei alapján.
Az utolsó ítélet című képe 1485-1500 között készülhetett, Szép Fülöp megrendelésére, érdekesség és megjegyzendő, hogy Bosch-sal együtt a Miasszonyunk Testvérület tagja volt. A kép jellegzetes Bosch alkotás színeiben, és elrendezésében és témájában. A kép egy triptichon középső része, amely a Purgatóriumot ábrázolja. Vízszintesen három rész fedezhető fel a képen: amiket érzékeltet a színek használatával és a formák, alakok méretével. Jellegzetes szerkesztése ez a festőnek, amit más képein is előszeretettel használ, mint például: A gyönyörök kertje vagy A szénaszekér című triptichonjában. A téma ismert a Biblia Jelenések könyvéből, sokan már megfestették a jelenetet, köztük Giotto di Bondone, Luca Signorelli, és Michalengelo is.
A szentírások szerint az anyagi világ a lelki világ torz tükörképe, és ezt vélhetjük felfedezni például Bosch festményeiben. Ahogyan az anyagi világban vannak formák és élőlények, úgy a lelki világban is vannak. Ott azonban minden transzcendentális, vagyis nem anyagi, hanem ideális, örök lelki természetű. Az anyagi világban megnyilvánuló kéjvágy például az élőlények Isten iránti szeretetének eltorzult formája, amelyben az önérdek és az élvezetre való önző vágy dominál. A lelki világban ugyanúgy vannak változatos formák, színek és önálló személyiséggel rendelkező élőlények. Ez a szubsztancia az emberben a legcsodálatosabb és legváltozatosabb birodalom.
Az utolsó ítélet látomásszerű, vagy tán realista? A földön van a pokol, ami az örök harcot jelenti az emberek között, vagy az Isten és az ördög között? Az ember akármit csinál, alkot, tesz, az idő előre haladtával, akkor sem változik és nem tanul a hibájából? A kép megőrzi mindazt a sok rosszat és jót, ami az emberben ösztönösen benne van, mindezt egy erőteljes, szuggesztív és egyedi képi világgal közvetíti.
Felhasznált irodalom:
- E.H.Gombrich: A művészet története
- Beke László: Műalkotások elemzése
- Mary Hollingswarth: Művészetek világtörténete
- Hieronymus Bosch: Ventus Libro kiadó
-magerhun-
